Hazatérés Darchenből, Nyugat-Tibetből…
Július 27-én este búcsúvacsorát tartottunk Kalsanggal és öccsével, Zhaian-nal, nem eszem húst, de néha igen… most jakhús volt az asztalon. Mézes gyömbérteával koccintottunk… alkoholos italt nem láttam a Kailash környékén, de nem is hiányzott.

Hajnali 4 után ébresztő nélkül felébredtem, a kocsi már 5-kor ott volt a szálloda bejárata előtt, és elindultunk az Ali reptér felé.
A legközelebbi repülőtér, Ali, 3 órás autóútra van Darchentől. Útközben sok vad szamarat láttunk, éjszaka az út szélén és az úton kóboroltak, néha nem is akartak kitérni az autó elől…
8-ra már az Ali reptéren voltam, várni kellett a gépre, ami a menetrend szerint pontban 1:40-kor szállt fel, és 2 órával később, 12:40-kor érkezett meg a lhászai repülőtérre.
Lhászában felvettem a csomagomat, elbúcsúztam Kalsangtól, felmentem az indulási szintre, becsekkoltam a Zunnan tartományi járatra Kunmingba, és átmentem a tranzitba.
A gépemnek 15:45-kor kellett volna indulnia, így még volt időm, kényelmesen ettem egy tésztalevest, aztán elsétáltam a beszállókapuhoz.
Röviddel ezután jött a hír, hogy a beszállás 17:30-kor lesz… aztán 18:00 lett belőle… Ez nem jó hír, mert akármennyit számolok, ha Kunmingban 2 órám van az átszállásra, és a gép több mint 2 órát késik, akkor keresztet vethetek rá… de mindegy… meglátjuk, mi lesz. Minek idegeskedni… úgyis minden úgy lesz, ahogy lennie kell.

Eljött az idő, beszálltunk. A check-innél csak tibeti reptéri alkalmazottak voltak, akiknek fogalmuk sem volt a China Eastern belső rendszeréről, amikor beszálltam, gyorsan elmondtam a fő légiutas-kísérőnek, mi a problémám, segítőkész volt, lefotózta a beszállókártyáimat és kért egy kis időt. A gép felszállt, ittam egy teát, és a fő légiutas-kísérő jött, és elmagyarázta, hogy többen is vagyunk így, és a beszállókapunál ott lesz egy China Eastern-alkalmazott, aki mindent elintéz.
Elnézést kért a kellemetlenségért, elmondta, hogy a gép Kantonból (Guangzhou) repült Lhászába, de nem engedték felszállni a helyi légköri jelenségek miatt. Ezek viharok, szél, villámlás… van egy rendszer, ami ezeket méri, és csak akkor enged repülőt a biztonságos légkörbe. A hölgy nagyon kedves és rendkívül csinos volt… még extra narancslevet is hozott nekem, megkérdezte, milyen Tibet, hány éves vagyok… szóval jót beszélgettünk.
Este 9:30-kor érkeztünk meg Kunmingba a sötétben… Darchenben még ilyenkor süt a nap… de Kunming 3000 km-re van Darchentől keletre.
A beszállókapunál kijött hozzám a csinos légiutas-kísérő és bemutatott a China Eastern-alkalmazottnak, aki mondta, hogy vegyem fel a csomagomat, és adott egy címet a terminálon belül, ahol mindent el lehet intézni.
A csomag gyorsan kijött… a kunmingi repülőtér hatalmas… szerintem nagyobb, mint Frankfurt… felmentem a 3. emeletre, megkerestem a címet, és ott gyorsan végigvettük a lehetőségeket, hogy hova tudok ma este repülni… sajnos Zhuhai-ba csak másnap este 8-kor van gép…
Nos, ha ma este Shenzhenbe vagy Kantonba megyek, ami közel van az otthonomhoz, akkor éjfél körül érkezem, amikor már nincs metró vagy gyorsvasút… taxizni nem szeretnék… végül maradtunk abban, hogy kényelmes szállást ad éjszakára, és reggel 9-kor repülök Shenzhenbe.
Jött egy szervező, aki vitt volna a buszhoz… kértem egy órát, hogy egyek valamit egy étteremben, mert sokkal jobb éttermek vannak a terminálon belül… el kellett mennem egy Jünnan étterembe és ennem valami jót… miután jól laktam, visszavitt az ügyintézőhöz, és a srác már vitt is a buszhoz. 10 perces buszút egy zöld ökoparkba a légitársaság épületeivel… ahol volt egy rész, tele amerikai stílusú kertes házakkal… ezek szendvicspanelből épült házak, amilyenek az USA-ban mindenhol vannak, az amerikaiak ezekben élnek…
Megkaptam a házam kulcsát, a betonon szépen festve voltak az irányok, a kis parkon átmentem a házhoz… belül modern belső tér fogadott, minden felszerelve. Eldobható törölközők… meglehetősen futurisztikus, mégis konzervatív…
Zuhanyoztam és aludtam 6 órát. Frissen mosott, ropogós, makulátlan fehér ágynemű… imádok ilyenekben aludni. Az ágy se nem puha, se nem kemény… minden 100%-osan pontos volt… jól aludtam.
Szokásom, hogy bármikorra állítom az ébresztőt, pár perccel előtte felébredek… ma is így volt, pár perccel 6 előtt ébredtem, de 6-kor kopogtak is, mert kértem, hogy 6:30-as busszal menjek a reptérre…
Gyorsan összepakoltam, és amikor kiléptem az ajtón, megcsapott az eső utáni park kellemes illata… itt-ott banán- és pálmafák… Jünnan, Kunming délebbre van, dús növényzettel.
10 percen belül a reptéren voltam… hihetetlen mennyiségű ember… hatalmas tömeg… uhhh… ennek ellenére a tegnap megírt jeggyel külön kapun tudtam becsekkolni, ami alig 5 percig tartott… onnan a biztonsági ellenőrzésre… a tömeg alapján órákig is tarthatott volna… de a kínai rendszer újra és újra lenyűgöz… azt mondják, a németek tudnak szervezni, de szerintem Németország megbénulna egy ilyen tömegben…
bár Németország már csak térképen létezik… mindenesetre ezt a reménytelenül kezelhetetlen hatalmas tömeget a biztonsági kapu olyan magabiztosan kezelte és nyelte el, hogy hihető. A biztonságiak óránként váltanak díszlépésben, a figyelem 100%, mindent mindent mindent könyörtelen figyelemmel ellenőriznek… és ezt hihetetlen gyorsan. Így alig 20 perc alatt bent is voltam… de még az ujjra csiptethető véroxigén-mérőt is megnézték… és ez egy apróság…
Bent voltam, és a szemem sarkából észrevettem a Starbuckst… mert én mégiscsak Hongkongból jövök, és mi itt Hongkongban nemigen tudunk meglenni Starbucks kávé nélkül… korán jöttem, volt időm, szeretek sokkal korábban érkezni a repterekre és bent nézelődni… Természetesen a profilom működött a Starbucksnál… csinos hölgy a kasszánál, megkértem, nézze meg a bónuszaimat… felcsillant a szeme, hogy mennyi Ingenes kávém van… kértem egy venti cappuccinót és mellé egy Kunmingban zárható csészét… a venti nem fért bele a legnagyobba, így kaptam mellé még egy cappuccinót…
Itt el kell mondanom pár dolgot Kínáról:
A kiszolgálás 100%, a lányok csinosak, aranyosak, segítőkészek… a férfiak is, de mit mondjak…?
A légitársaságok nem alkalmaznak öreg és kövér nőket vagy férfiakat… és a nyugati világ azt mondja: jaj, hát szegények, nekik is kell munka… de könyörgöm, ha veszek egy repülőjegyet és jól akarom érezni magam, miért kellene egy felpuffadt, izzadó, ronda embert néznem, akinek a gombjai le akarnak szakadni a ruhájáról, mert nem jó rá… nos, Európa meg az USA… Kína nem ilyen. Itt tessék lefogyni, egészséges életmódot élni, ne legyél kövér… mert ha kövér vagy, menj olyan munkára, ahol nem sok ember lát… Ha egy csinos, szép és kedves nő hozza a kávémat, sokkal finomabb… szerintem… Szóval Európa nem hiányzik, az USA sem. Itt Kínában nincsenek szivárványzászlók és beteg aktivisták, valahogy minden természetesen jó.
Jól érzem magam ebben a világban. Megittam a kávémat, ami nem fért bele a termoszba, és elindultam a beszállókapu felé…
A reptér hatalmas, és rengeteg ember van… az ember elgondolkodik azon a mérhetetlen gazdagságon, ami mindenhol visszatükröződik… drága különlegességek az üzletekben, a pénz mennyisége, a gazdagság mindenhol visszaköszön. Európa és az USA repterei ehhez képest csupaszok, szegényesek.
Elértem a beszállókaput, leültem a padra, megittam a kávémat és azon gondolkodtam, mi változott bennem Kailashon… Amit most biztosan érzek, hogy nem vagyok ideges… A sok ember, a sor, a tömeg korábban idegesített és akaratlanul is siettem… most nem… miért… a külvilág majd megítéli, miben változtam… mindenesetre jól érzem magam… sokkal jobban, mint korábban.
A járat Shenzhenbe pontosan indult, és pontosan 2 órával később meg is érkeztünk.
A csomagom felvétele után fel kellett menni az indulási szintre és friss tengeri herkentyűt enni!!! Friss rákokat és poliplábakat választottam, és csípős levesben főzték meg nekem… nem tudtam betelni velük!!!
2 órát töltöttem a levessel, most sem siettem… aztán lesétáltam a taxihoz és eltaxiztam a FoTian nagysebességű vasútállomásra… ami kb. 1 óra… nem akartam metrón menni a nagy csomaggal, mert ott is van biztonsági ellenőrzés, mint a reptéren… le és fel… inkább taxit hívtam, az egyszerűbb.
FoTian elég messze van Shenzhentől, és onnan korábban a hongkongi metróval visszamenni kb. 2 órát vett igénybe… most a nagysebességű vasút a házunk alatt áll meg, és 14 perc alatt ott van…
Jegyet csak mobilalkalmazáson lehet venni, megvettem a jegyem, és átmentem a kapun. Minden gyorsan ment, fél órán belül már az alsó utcán a liftben voltam a belépőkártyával a kezemben, és pár percen belül otthon a recepciónál… a recepciósok rohantak elém, hogy LongGe (Long bácsi) megérkezett, mindenki kérdezte, hol voltam… megőszültem… még senki sem látott ilyennek… pár percet beszélgettem velük, aztán felmentem a lakásba.
Linda és Meimei még Suzhouban vannak, holnap érkeznek. Meimeit az anyukája elvitte kirándulni a Shanghai–Suzhou térségbe, miután letette a vizsgáit.
Otthon semmi sem volt, úgyhogy lementem a 2. emeleten lévő kisboltba vásárolni… talán 15 percet voltam a lakásban… de mire újra lementem, a biztonsági őrök és a recepciósok már minden kapunál ott voltak, sőt, még a kisbolt eladója is kérdezte Tibetről… és itt 3 db 70 emeletes toronyház van, toronként és szintenként 6 lakás, vagyis több mint ezer lakás és kb. 3000 ember… de LonGe Tibetről jött, és 15 perc múlva már a Fusion bolthálózat pénztárosa és polcrendezője is tudott róla… érdekes… Mikor hazamentem, több recepciós volt a Tower A recepcióján, és mindenkit érdekelt Tibet… milyen ott az étel, minden…
Szóval megérkeztem. Itthon vagyok. Minden rendben van.
93-94 kiló voltam, mikor elindultam. Most 81 kg vagyok.
Mióta visszajöttem Tibetből, nagyon hiányzik a gyümölcs… úgyhogy most minden gyümölcsöt megeszek, ami csak elfér bennem…