Azt hinné az ember, hogy ha már a 6. körön túl vagyok, akkor a 7. kör könnyű lesz… de ez nem igaz. Ez a 7. kör volt a legnehezebb. Nem fulladtam, de valahogy nehezen ment a mozgás…
Még sosem láttam ennyi zarándokot, rengeteg tibeti volt a hegyi úton, kevés kínai, indiai… fehér embert nem is láttam.
Reggel 6-kor indultunk, ahogy szoktunk, délre elértük a Derakpu pihenőházat. Itt másfél órát pihentünk és ettünk. Sütött a nap, Kailash a legszebb arcát mutatja Derakpuból. Több barátomat is felhívtam videótelefonon, és megmutattam nekik a hegyet. Fantasztikus látvány volt a kristálytiszta napsütésben. Fél 2 körül indultunk tovább a Dolma La menedékházhoz, ez 1 óra felfelé, kb. 200 méterrel Derakpu fölött. Itt leültünk pihenni, és a pihenőhely tibeti üzemeltetőinek gyerekei vettek körbe minket. Jól beszéltek kínaiul, kérdezgettek bennünket, és hoztak, amit kértünk. Jó volt a gyerekekkel beszélgetni, de fogyott az idő, el kellett indulnunk, hogy átérjünk a hágón.
2 óra volt a Dolma La menedékháztól a hágó tetejéig. Erősen sütött a nap, enyhe szél fújt… nem is kívánhattam volna jobb időt… azonban fél órával a hágó előtt beborult… aztán ritkás, kövér esőcseppek estek a kezemre és a poros ösvényre… aztán jég kezdett hullani az égből… apró jéggolyók estek ránk… mindez fél órán át tartott, míg felértem a hágóra… aztán kitisztult az ég, eltűnt a jég és az eső. Az olvadt jég után csak a sok kis vízfolyás maradt, amelyek átáztatták a cipőnket. Amikor elértük a túloldali menedéket, kiderült, hogy a sok zarándok miatt nincs hely. Mindenesetre ettünk egy jó tibeti tésztalevest, majd mentünk tovább a következő menedékhelyre, ami 1 óra séta… ott sem volt hely… aztán újabb 2 óra a Dzidüpu templomig, a következő menedékig… de ott sem volt hely… onnan meg már csak 3 óra Darchen, vissza a szállodába… így történt, hogy a 57 km-t egy nap alatt tettük meg… reggel 3-ra értünk a darcheni szállodába…
Útközben egy farkassal is találkoztunk, aki az út szélén kószált. Tíz után már sötét van, az 5 órás sötétben való gyaloglás alatt a fejlámpák egyre halványabban világítanak, de az utolsó 1 órás szakasz már sík, és végig látszanak Darchen fényei. A monoton gyaloglás nem nagy élmény, de fárasztó. Ahogy beértünk a szállodába, ledobtam, ami rajtam volt, és azonnal elaludtam.

Miután tegnap este befejeztük a 7. körünket Kailash körül, hegyi vezetőm, Kalsang Gyaltsen felajánlotta a máláját a Mahájána Egyháznak, amelyet 40 alkalommal vitt végig a Kailash körön a nyakában. A tibetiek vagy a nyakukban hordják, vagy a kezükben, és mantrákat mormolnak a málával, miközben mennek a körön. Ezt a málát hamarosan elküldöm Magyarországra, a látogatók is megtekinthetik. Végső helye a Lótusz Buddhához kerül a Samsara szentélyben, így emelve az egyházunk spirituális fényét.
Kevesen tudják, de a Samsara szentély Lótusz Buddhájában több száz mantra tekercs található, amelyeket Jigthub Rinpocse személyesen hozott Magyarországra Bhutánból.
Bhutánban a mantrákat szerzetesek írják papírcsíkokra, majd száradás után ezekből tekercsek készülnek. Ezeket kartondobozokba helyezik, és elindítják Bhután templomai felé. Amikor megérkeznek egy templomba, ott a fő szertartási terembe kerülnek, ahol 1-2 hónapig tartózkodnak, mielőtt a következő templomba mennének. Minden templomban részt vesznek az összes szertartáson, és átitatódnak rezgésekkel. Garábban a Lótusz Buddhában lévő tekercsek évek óta „járnak” Bhután templomaiban. Ezek miatt a tekercsek miatt a szobor már nem pusztán szobor, mivel a tekercsek a „belső szervei”, amelyek életet adnak neki, egy bizonyos energetikai szintre emelik. Most a 40-szeres Kailash-kört megjárt málá is a Lótusz Buddha kezébe került. Nagyon köszönjük, Kalsang Gyaltsen!!!

Sokan láttátok már a Grabensia étterem magyar zászlaját. Megjárta a Kilimanjarót, az Elbruszt, az Aconcaguát, vagyis 3 kontinens legmagasabb csúcsait, de kétszer volt Japán Fuji hegycsúcsán is. Ez a zászló most 7 kört tett meg Kailash körül. A tibeti szöveget a Dzidüpu templom apátja írta rá, ez a templom, ahol Milarepa meditációs barlangja található, talán a Kailash környékének legszentebb helye. A zászló végig velem volt. A tibeti felirat: Tibet, GangRenPoQi (Kailash) Kora. A 7 csillag a 7 kört jelenti, vagyis a 7 Kailash kör megtételét. Kailash a világ legszentebb hegye, 4 világvallás legszentebb helye.

Egy hír kering a kínai közösségi médiában… nem tudom pontosabban lefordítani magyarra, valami ilyesmit jelent… mindenesetre több mint 400 km 4650 és 5800 m között, úgy tűnik, ez Kínában is figyelemreméltó.
„Talán ez a hit ereje
59 éves férfi egyedül gyalogol az Ali-hegységben, 7. kör
Az eső, szél és hideg sem tudta megállítani eltökélt lépteit
Ez a válasza saját hitére és életének csúcspontja
A mászás végül sikeresen befejeződött
Makacs öregember, a lelked tökéletesen szemlélteti:
Oda jutsz el, ahová a szíved vágyik”