Ma reggel 5:3o-kor indultunk Lhasaban a hotelből, kb 1 óra alatt kiértünk a reptérre. A szolgálatosok aranyosak, kedvesek folyékonyan beszélnek kínaiul de kőkeményen betartatnak minden szabályt. A csomagomat háromszor kellett újra scannelni… elsőre kivették az elemeket. Ezt Shenzhenben is megnézték de visszarakták. Itt nem. Kézipoggyászba. Utána a fejlámpám mert abban is van elem, végül harmadszor a kicsike ujjamra csíptethető véroxigen mérőt is kiszúrta a gép mert abban is van elem…Ez volt a becsekkelés és csomagbiztonság. Utána mehettem a biztonsági ellenőrzéshez. Ott mindent tálcára kellett kirakni, az elemeket megnézték és azokat az eszközöket is amikbe valók… végül minden OK. Kell idő a becsekkeléshez. Bent így már sokat nem kellett várni. Lhasaban egyébként nincs Starbucks kávézó… ez egy hongkongi embernek nagy hiány…mert HK-ban mi a Starbucks kávéhoz nagyon hozzászoktunk de most már Kínában is mindenütt van… Lhasaban még nincs.

Repülés nyugatnak 1,2oo km 1 óra 4o perc. Leszállás előtt többször bemondták minden nyelven, hogy Ngari (Ali) reptere egyben katonai reptér is és nehogy valaki merjen fotót csinálni sem a leszállásnál a környezetről az ablakon át, sem leszállás után a reptérről… A bemondás nagyon nem tűnt olyan viccesnek mert a hostess azt is bemondta, hogy nem normál személyzet biztosítja a repteret hanem a hadsereg speciális alakulata… 

Kiszállásnál a repülőhöz tolt lépcső van, a betonon pedig valóban géppisztolyos maszkos katonák. Nyílván mindenki láthatta a betonon parkoló harci repülőket de sem típust sem darabszámot nem mernék írni… de sok van… Imádom Kínát kerülöm a leírást ilyesmikről. 

A csomagom gyorsan kijött és a sofőr már kint integetett, hogy megvagyunk… kint a reptér épületének frontját már lehetett fotózni és van fotózásra kjjelölt hely is. Gondolnak mindenre, megvan mindennek a helye.

Ali repteréről 3 óra utazás meglehetősen jó minőségű úton Darchenbe. Térképen korábban sokat kerestem de BaGeXiang néven szerepel. Kisvároska, de sok a szállás. Van 3 nagyobb jó minőségű hotel átszámolva kb EUR 23o egy szoba egy éjszakára. Én zarándoklatra jöttem és nem pénzt költeni, egy kicsike Guest house-ba foglaltunk de ez is átszámolva kb EUR 48 egy éjszaka. A hegyivezetőnek van szállása mert gyakran jön. Kalsang eddig 33 korát csinált a Kailash körül. 

A Kailash Nemzeti Park védett terület és külön belépési engedély kell mindenkinek és kötelező a vezető. Nekünk is kell, minden kínai ID-ra kell. Ez soka tibetinek munkát ad. Helyi tibetieknek egyébként ahogy látom mindenhol minden ingyenes, scannelik az ID-t és abban benne vannak az adatok, kínaiak mindenért fizetnek ami hatalmas bevétel Tibetnek és rengeteg munkahely a tibetieknek. Belépéstől minden napot számolnak és napra kell fizetni. Nem tudom mennyi mert szervezőn keresztül intézte a feleségem. 

Az iroda du 1-kor zárva volt, fél 3-kor nyit mert déltől enni kell utána meg szieszta van. Addig elmentünk enni. Van sokféle kicsike étterem mi egy tibeti éttermet választottunk. Rendeltem párolt kínai kelt, krumplit curry-vel és pirosra sütött momot amiben zöldség van. Nem eszem húst de a tibetiek és a tibeti szerzetesek is nyomják a húsevést… ezt a részét nem is értem, Rinpoche sem tudott rá választ adni. Mindenesetre a tibeti kajákban dominál a hús. Nehezebb nem húsos kaját kérni. Én kihívtam a szakácsot és elmagyarázom neki hogyan csinálja. A mai ebéd nagyon jól sikerült de van egy olyan érzésem mintha egyfajta kínai kaját ettem volna… a csípős házi szószuk az fantasztikus volt a momo-hoz.

Ebéd után visszajöttünk a kis hotelbe, Kalsang elment csinálni a dolgait, majd reggel találkozunk, abban maradtunk 7-kor indulunk. Rámjött a szédülés-fejfájás, beszedtem egy acetazolamide-ot és lefeküdtem aludni ami többé-kevésbe sikerült is. Mikor felébredtem már délután 7 óra felé járt, az ablak résein erősen süvített be a szél, úgy tűnik egy hideghullám jött, a levegő 7C-ra lehúlt és kint erős a szél… ennek megfelelően a szobában sem lehet 9-1oC-nál több… Így az ipad előtt ülve áthűl az ember. Magamra szedtem a magashegyi felszerelés nadrág alá való meleg réteget, gyapjú polora, fleece fölső de még így is fázom, a pehely fölsőt talán mégsem veszem magamra. Szerencsére a szobában vannak vastag plédek is, az teljesen befedett és alatta már jobb az idő. Kalsang szerint fent a Dolma La hágón most akár -12C is lehet. Még jó, hogy július van… 

A fejem még fáj, acetayolamide-ot 8-12 óránként lehet szedni, következő tabletta este 1o-kor esedékes, aztán reggel 6-kor. A hegyen talán nem szedem de viszem és a Viagrát is ha nehezebben lélegeznék akkor Sildenafil citrate 1oo mg naponta max 2 napon át. Genericumot vettem, nem Viagra a neve de ugyanaz a hatóanyaga. 

Itt most este fél 9 van és verőfényes napsütés is lehetne akár ha nem tombolna a szél és nem lenne borús az ég. Kailash teljesen ködbe burkolózott, nem mutatta meg magát. Kínában csak egy időzóna van és bár itt India, Kazahstan időzónájában vagyunk a pekingi időt számoljuk. Ez szerintem nagyon jó a közigazgatásnak de amit ebből érzékelünk az, hogy este 1o körül sötétedik. 

Szóval honap reggel 7-kor indulunk neki az első korának. Ahogy a hegyoldalt elnéztem innen nem olyan enyhe az emelkedés de Kalsang szerint kb 14 km-en emelkedik ezer métert. Holnap minden kiderül. 

Nagyon sokan jönnek ide és Lhasaból reggel félóránként volt repülő. A mi repülőnk taiwani túristákkal volt tele.. elnéztem az egyik hölgyet Hello Kitty gurulós kisbőrönddel hosszú szoknyában… de mivel extreme helyre jött hozza komoly túrabakancs… hát az biztos, hogy lesz bőven látnivaló a hegyen ha tényleg a korát csinálják. MIndazonáltal a túristák 3 nap alatt mennek körbe, én 2 naponta tervezek 1-1 korát. Ez fog kiderülni az elkövetkező 2 napban hogyan reagálja a szervezetem a Himalaya körülményeit.

7-8-án 2 nap alatt megcsináltam az első korát. 57 km.
7-én reggel fél 7-kor indultunk, jónak indult a nap de rövidesen elkezdett szemerkélni az eső melyből folyamatos konok esőzés lett erős széllel. A hőmérséklet lehűlt 1 C-ra. Water and Wind Proof kabátot viseltem ugyan de a bakancsom, a nadrágom, a hátizsákom minden védelem ellenére csuromvisere ázott. Olyannyira átfagytunk, hogy az első napra tervezettnél hamarabb már du 3-kor bementünk egy menedékházba. Egy ilyen menedékház egyetlen terem amiben nagy támlás padok vannak, köztük asztalok, ezeket lehet használni étkezni és aludni. A terem közepén egy tűzrakó hely van aminek az alsó részére lehet tenni a vizes ruhákat, bakancsokat. A talpbetétjeimből és zoknijaimból rengeteg vizet csavartam ki és rátettem a szárítóra az egyéb vizes ruhákkal együtt. Este már jóval nulla alatt lehetett mert a sáros talaj keményre fagyott. A menedékház ajtaját folyamatosan nyitva tartják így bent sincs több 1o foknál. Aki ott tölti az éjszakát az kap vastag takarókat és párnákat. Igyekeztem azok alatt felmelegedni.
Késő délután egy kínai apáca Anhui tartományból telepedett le a velem szembeni padra. Beszélgettünk Buddháról, Buddhizmusról, a korákról… Amikor az apáca megtudta, hogy Kalsan a hegyi vezetőm elárasztotta kérdésekkel. Hány korát csinált eddig? Kalsan mondta 33-at. Milyen érzése van ezek után? Kalsan monda: Semmi különös. Kalsan gyorsan belefáradt az apáca kérdéseibe és elfordult a telefonjával foglalkozni. Később Kalsannal beszélgettünk és az mondta ennek az apácának fogalma nincs semmiről. Idejött, hogy majd csoda történik vele, az Istenek kijönnek a hegyből akik előtt letérdelhet és amikor hazamegy elmondhassa az élményeit az Istenekkel. De a tibeti emberek lelkében ez nem ilyen. Vannak tibetiek akik az egész életüket arra szánják, hogy a Kailash körül gyalogolnak, vannak akik kezükön papuccsal három lépésenként lefekszenek. A tibeti emberek a korát nem evilági dolognak tekintik hanem a következő életükben származik belőle előnyük. Minél több korát csinálnak annál jobb lesz nekik a következő életükben. Láttam az úton kínaiakat akiket autóval felvittek ameddig csak lehet, ott kifotózkodták magukat majd vissza a kényelmes hotelbe. Láttam japán csoportot akiket lóhátra tettek fel és minden lovat egy tibeti ember vezetett száron keresztül a Dolma La Hágón. A tibeti emberek azonban csak tradícionálisan és gyalog róják a köröket. Általában 13 kört csinálnak egymás után sorban.
Délután lassan engedett fel az átfázásom, a ruhám is még nagyrészt vizes volt, az éjszaka során valamennyit sikerült aludnom a vastag meleg takarók alatt. Reggel 4:3o-kor felkeltünk és 5-kor már folytattuk a korát. Jóval nulla alatt volt a hőmérséklet így az eső havazásra váltott ami nagyságrenddel jobb volt az esőnél. A Dolma La Hágó előtt megálltunk még teázni, ott voltak kínai és japán csoportok. A hágóra délelőtt 1o óra után értünk fel. Akkora hó esett, hogy a széllovakat vagy imazászlókat teljesen befedte a hó, legalább félméteres hó esett. A hágón megcsináltuk a fotókat és indultunk tovább. Ezen a napon 38 km volt a tervezet. A hágó utáni ereszkedés sem volt egyszerű a csúszós-jeges havas sziklás ösvényeken. Végül leértünk a hegyről ahol egy menedékházban campát ettünk fekete teával.
Sajnos a kailash nem mutatta magát, folyamatosan ködbe burkolózott. Este 8-ig hosszú gyaloglás volt Darchen-be a hotelig. Néha úgy éreztem nem megy tovább… Mindenem fájt, oxygen hiányom volt ami miatt szaporán lélegeztem és óriási fáradtság volt rajtam. De mentem mert Kalsang is ment és végig kellett érjünk ma. Este 8-ra értünk a hotelba. Elmondhatatlanul fáradt voltam elsődlegesen az oxygen hiány mert még nem akklimatizálódott szervezetem. A hotelban bedőltem az ágyba és épp csak a bakancsomat rúgtam le és aludtam. Éjszaka köhögési rohamaim voltak mert a hegyen nyeltem a hideg levegőt így nem aludtam sokat.
Másnap kértem Kalsang-ot, hogy menjünk be a kórházba kivizsgálásra mert valami nincs rendben a tüdőmben. Az orvos megállapította, hogy csúnyán megfáztam, ha így folytatom abból tüdőödéma lesz ami a legrosszabb. 3 nap infusio kúrát írta elő, erős antibiotikummal. Ma volt a 2. kúra. Sokat javultam, holnap lesz a 3. kúra. Ha az orvos azt mondja nincs nagy rizikó akkor folytathatom a további korákat. Most, hogy a kórház miatt nem mehetek a Kailash ragyog a napsütésben. Szóval holnapután folytatom akárhogyanis…