A Manosarovar „Szent Tó” nyugati partján található Jiwu templom egy ovális alakú dombon magasodik. A zöld és buja növényzettel körülvett templom lenyűgöző épületekkel és tájjal büszkélkedik. A monda úgy tartja Guru Rinpoche (Padmasambhava) egykor a templom barlangjában meditált. A templom terasza a legjobb hely a Manasarovar-tó megcsodálására amelynek tiszta vize békét és misztikumot teremt.
A templom mérete kicsi és csak néhány tibeti buddhista ház található benne, amelyek elrendezése a Potala-palota elrendezését utánozza. A Jiwu templom körülbelül 30 kilométerre található Darchentől. A főszezonban rengeteg jármű közlekedik a Manosarovar-tóhoz és a Kailash-hegyhez.
A Manosarovar tavat a Kailashról származó víz táplálja. Azt mondják miután Guru Padmasambhava a Kailash korát megcsinálta helyet keresett meditációhoz és a Manosarovar partján lévő kis sziklahegyben lévő barlangra talált ahol hosszan meditált. A sziklabarland ma is megvan, a templom fő látványossága melyben megtalálható Guru Padmasambhava kezének nyomata is. A templom szerzetese szívélyesen fogadott, kiválasztottuk a megfelelő vajlámpákat melyeket a barlangban meggyújtottunk.
A Grabensia magyar zászlaját elhelyeztük Padmasambhava barlangjában azokra a helyekre ahol a szerzetes szerint legjobban érvényesülnek az energiák majd a vajlámpák füstjében elmondtam imáimat. Olyan kicsike a barland, hogy csak egy ember tud földre borulva imádkozni. Utána végigjártuk a templomot, a fenti teraszán kibontottam a Grabensia magyar zászlaját és csináltunk néhány fotót vele háttérben a Manosarovar tóval.
A templom mellett gyógyvíz is fakad mely sokféle betegségre gyógyulást ígér. Autóval végigjártuk a tó környékét, lementünk a partra is. A víz kellemesen langyos volt a hideg ellenére. Sok fotót láttam meditáló hindukkal, remetékkel… de sehol semmi, a tó partja teljesen üres volt. Hozzánk hasonló találomra autózgató kínai túristák voltak még akik próbálták megtalálni a legjobb fotózási pontokat. A táj elképesztően gyönyörű, nem tudok szavakat találni az égen lévő felhők kontrasztjára, a tó kékségére, a hegyek távoli vonulataira ahogy hófehéren vakítanak bele a horizontba… sajnos ezeket egy iphone fényképezője nem adja úgy át mint amikor az emberi szem próbálja befogadni.
Miután már nem találtunk más érdekességet visszamentünk Darchen-be és kevertettem a hotel előtti kis étteremben a Latte kávét… Hunan étterem, vagyis akik üzemeltetik Kína Hunan tartományból származnak, onnan ahonnan Kína nagy kormányosa Mao is származik. A poént ilyenkor nem lehet kihagyni, tudják-e mikor született a Nagy Kormányos. Persze egyik sem tudja, csak találgattak… meg azt sem tudták mi az a Cofee latte… de láttam van rendes kávégépük ami babkévéval működött, nagyon is jó Yunnan tartománybeli kávéval. Miután megmondtam nekik Mao születési dátumát, elmagyaráztam hogyan kell Latte-t csinálni… mindjárt el is rohantak yaktejért. Itt a szarvasmarha az a yak, vagyis ahogy kínaiul mondjuk a „bundás marha”. Lefőzte a gép a kávét, felöntöttük forralt yaktejjel… elég sűrű és kicsit édeskés alapíze van (felgőzölni nyílván itt nem lehetett)… de bevallom baromi jó lett a latte. Egy ilyen kicsi helyen az étteremben szenzáció egy külföldi aki nem is külföldi… az étteremben csupa fiatal volt akik üzemeltetik, körénk ültek és beszélgettünk mindenről.
Nem írtam még hogyan lett autónk… infusio alatt mellém ült egy hölgy és hallotta a nővérekkel kínaiul beszélgetek majd Ő is bekapcsolódott. Kiderült, hogy Ms Wang autóval jött Shenzhenből… ami legalább 6,ooo km… 1o hónapon át egyedül autózgat Kínában, 63 éves, nyugdíjas. Éljen a szabadság. Összebarátkoztunk és így lett a mai autózás. Utána meg a hunan étteremben a kaja majd kávézás és diskurzus mindenről.
Mivel másnap reggel 5-re terveztük a 2. Kailash kora indulását, így nem túl későn mentünk aludni.
