Úgy döntöttem folytatom a tavalyi zarándoklat sorozatot és most Indonesdiaban a Java szigeten található Borobudur meglátogatását vettem célba. 2024 nyarán egy hónapot Tibetben töltöttem és 7 korát csináltam 4 vallás legszentebb hegye, a Kailash körül 400 km-t gyalogolva 4,700 és 5,700 m közötti tengerszint fölötti magasságban. Novemberben végigmentem Buddha életéhez köthető a Buddhizmus 8 legfontosabb zarándokhelyein Nepálban és Indiában. Lumbini-Kushinagar-Vaishali-Rajgir-BodhGaya-Sarnath-Sunkissa-Sravasti helyszíneken.
Borobudur elhelyezkedése érdekes, földrajzilag meglehetősen délre esik a Buddhista világ központi helyeitől. Buddha soha nem járt Java szigetén.
Létezett egykoron a Sailendra dinasztia mely fénykorában a 8. században emelte a Borobudur templomot, talán hasonló inspiráció lehetett mint Ashoka király tevékenysége a Sailendra dinasztia előtt ezer évvel az i.e. 3. században… Borobudur építménye voltaképpen egy piramis, egy nagy stupa. Belsejében nincsenek járatok csupán hatalmas méretű feltöltés. Relikviákról sem tudni, hogy lennének benne. Mindazonáltal az építmény lélegzetelállító konstrukció, méretei alapján a Világ legnagyobb temploma és a Buddhizmus legnagyobb építménye is. A brossúrák azt írják 2 millió vulkáni kő blokkból épült a 8. században, alatta sokmillió köbméter talajfeltöltéssel. A kövek Buddha életéből származó eseményekkel megfaragva lenyűgöző látványt nyújtanak.
504 Buddha szobornak adott helyet az építmény de sajnos több mint felének a fejét ellopták a lelkes látogatók. Alig 20 km-re található a Merapi vulkán mely Indonesia legaktívabb vulkánja. A vulkánkitöréseknek tudható be, hogy a 10-15 században a hely többször is elnéptelenedett a kitörések miatt. Ilyen elnéptelenedett időszakban történhetett leginkább a fejek levétele és elvitele. Nem tudni pontosan mikor hagyták végleg magára de a 15. században már biztosan elhagyatott volt és ránőtt az őserdő. A 19. században fedezték fel újra. Letakarították róla a vastag talajréteget és a ránőtt őserdei fákat és amennyire lehetett helyreállították… sajnos a sok eltűnt Buddha fejet nem sikerült visszaszerezni.
Ami a leginkább megragadó az a hely és a környezetének kapcsolata. Én magam zarándokként mentem ami nem ugyanaz mint a látogatók. Zarándokként hívők mehetnek reggel korán. A reggeli ködfoszlányok az őserdő fölött, a kelő Nap sugarainak fényhatása a köveken… ez a látvány leírhatatlan. Április 9-én vettem normál jegyet és végigmentem a templomon idegenvezető vezette csoporttal majd az egész napot a parkban töltöttem.
Április 10-re helyi szervezőkkel egyeztettem és így bejuthattam zarándokként hívőkkel. Szerencsére nagyon kevesen voltunk. A személyzet tiszteli a hívőket és alázattal bánik velünk, teljesen más mint a nagy tömegű ricsajos csoportokkal. Biztonsági őrök folyamatosan jelen vannak. Fura látvány volt, hogy a biztonsági őrök jöttek velem fölfelé ahogy csináltam szintenként a korákat és számolták nekem a köröket. Mindezt egy hang nélkül mert a mantrázás közbeni elmélyülést nem szabad megzavarni de valóban néha olyannyira elmélyül az ember, hogy tényleg nem tudom hányadik koránál járok. Minden körnél ránéztem a felmutatott újjaira és láttam hol tartok.
Rinpoche útmutatása alapján az építmény minden szintjén 3 korát csináltam fölfelé és lefelé is, közben Guru Rinpoche mantráját és a Szív szúthra mantrát mondogatva. 9 szint van, alulról fölfelé haladva egyben a spirituális szint emelkedését is szimbolizálja legfölül a megvilágosulással. 3 kora szintenként fölefelé, 3 kora szintenként lefelé összesen 54 kora. A telefonom lépésszámlálója alapján ez kb 15 kilometer… Mivel cipőben nem lehet felmenni az építményre adnak papucsot de próbáljon valaki 15 km-t ilyen papucsban gyalogolni a szabálytalan és mozgó köveken… Levettem a papucsomat de a vulkáni kövek érdesek és elkoptatja a bőrt az ember talpán. A legfölső 3 szinten símák a kövek de az alsóbb 6 szinten érdesek. Szóval a felét papucsban, a felét mezítláb csináltam meg és az 54 korát Rinpoche útmutatása alapján teljesítettem. Utána gyalog mentem vissza a hotelbe még 3 km-t de a talpaim állapota miatt nem tudom hogyan csináltam meg ezt a távot, talán Guru Rinpoche mantrája levitációs helyzetbe hozott…
Ami nagyon érdekes volt számomra az a kövek játéka… vagy talán a helyi szellemek játéka? Az építmény szintjeinek padlókövei különböző méretűek és legtöbbjük mozog amikor rálépünk. Ahogy haladok a csöndben az elmozduló kövek egyedi hangot adnak az egymáshoz ütődő-dörzsölődő kő hangját. Mezítláb nincs súrlódó cipőtalp, csak az kimozduló és visszamozduló kövek hangja… de ami érdekes volt, hogy folyamatosan „jött mögöttem valaki”… ami valószínűleg a néma falak visszhangja lehetett… folyamatosan hátra kellett néznem mert a saját lépteimen kívül olyan volt mintha valaki néhány méterrel mögöttem követne… de nem volt ott senki… Amikor napközben megnyitják a helyet a túristáknak ilyeneket nem lehet érzékelni mert az emberek zajosak. De így magamban, a csöndben tisztán hallható volt. Valószínűleg lehet egyfajta késleltetett visszhang játéka a falaknak és a csöndben ezt hallani vissza.
Idegenvezetéssel azért érdemes végigmenni mert lehet beszélgetni az idegenvezetővel aki elmesél olyan dolgokat amiket az ember amúgy nem tudna meg, pld azt, hogy 14 éve a Merapi kitörése után több mint tíz centiméter hamu borította a Borobudur templomot és hetekig takarították… Amúgy Indonesia lakossága 95%-ban muszlim, a templom körüli parkban sokfelé el vannak helyezve a hangszórók és rendszeresen (talán 4 óránként) beindulnak és sugározzák a muszlim imádságot… amivel senkinek semmi gondja nincs amúgy.
54 kora után még a parkban maradtam kora délutánig… csak aztán vánszorogtam vissza a hotelbe ahol azonnal bedőltem és aludtam 2 órát. Itteni árak olcsók. Már az útat is úgy terveztem, hogy USD 300 nagyságrendű repjegyet szereztem, igaz nem direkt járat de legalább olcsón. Aprilis 7-én este Hong Kongból átrepültem Singapore-ba ahol 9 órás várakozás volt és 8-án reggel ment a következő repülő Yogyakartaba ami Borobudurhoz legközelebb eső repülőtér. Yogyakarta repteréről másfél óra taxival a Borobudur templom. Másfél óra taxi kb USD 15-be kerül. Hotel sokféle van USD 2-től kezdődően… Úgy foglaltam, hogy a templom park bejárata mellett legyen a hotel… de közben áttették a főbejáratot a túloldalra így száz méter helyett kb 3 km a park bejárata de így legalább gyalogolok többet. Kellemes csendes kis bungalow-szerű hotel, kedves kis családias belső kerttel, USD 20 reggelivel együtt.
A park belépőjegye idegenvezetéssel IDR 455,000 (USD 30) körül van. A zarándokoknak nincs belépőjegy de az „intézőember”-nek IDR 300,000 (USD 18.75) kell adni. Akárhogyan is számolok a teljes költségvetés mindenestől belefér USD 500-ba. Nálunk Hong Kong-ban ez kevesebb mint HKD 4,000. Ha úgy nézem egy nem drága étteremben 4 főre HKD 1,500-2,000 a számla akkor úgy is számolhatok, hogy Hong Kongban 2-3 vacsora árából eljöhetek 5 napra Indonesiaba… Igaz, a feleségem naponta legalább kétszer főz meleget így étterembe csak akkor megyünk ha fontos vendégek vagy ha valami esemény van. Másrészt most az egészség az első ezért egyedi táplálkozásra váltottunk és nagyon fontos az alapanyagok beszerzése, ezért inkább otthon főzünk biztonságos alapanyagokból.
Itt Indonesiaban, legalábbis Borobudur környékén mindenütt a tasakos száraztésztákat látom, abból csinálnak ételeket. Tegnap a parkban egy nagyon szép és jó étteremben ettem de mire hazaértem nagyon nyomta a gyomromat és inkább kihánytam ami bennem volt. Utána sokkal jobban éreztem magam, tudtam aludni és késő délután megettem egy nagy duriant amit a recepciós szerzett nekem. Alapvetően az elejétől kezdve csak gyümölcsöket ettem. Nálunk Kínában vagy Hong Kongban egy ilyen durian kb USD 40-50-be kerül, itt USD 3.75.
Kávé is itt nagyon jó. Indonesiaban terem kávé, finom kávéjuk van. Ha már biztonságos étkezés akkor a kávé is fontos. Itt forró vizbe rakják a darált kávét és a csésze alján jó vastag zacc van… voltaképpen ez az igazi természetes kávé. Mondják, hogy ne igyunk kávét mert savasít… hát ez is egy szempont de ha meg azt nézzük, hogy a sok salátaevéstől meg növekszik bennünk a nehézfémek mennyisége mint pld a radioactive strontium 90 isotop… amit az 1-3-7 trimethylxanthine köt meg… közismertebb nevén a coffein… akkor mi van..??? Kell vagy nem kell akkor a kávé??? Egyek coffeine tablettákat…? Mindenesetre az ilyen zaccos kávé szerintem elég természetes…
Itt indonesiaban van még egy érdekesség a „macska-szarta-kávé” esküszöm nem tudom jobban lefordítani (kínaiból fordítom vissza magyarra). Van itt egyfajta civetmacska ami a természetben a kávé termését eszi. Szerencsétleneket összefogdossák, tenyésztik is szerintem és ketrecekben tartják és kávéval etetik. Az ürüléküket gondosan összegyűjtik és abból készítik a kávét. Ez nagyon drága kávé és állítólag nagyon finom. Korábban ittunk ilyet és van még otthon is Hong Kong-ban de ugyanúgy kávé, zaccosra főzve ugyanaz mint ami most itt az asztalomon van amit kortyolgatok írás közben… vagy hát lehet én nem vagyok eléggé specialista hozzá…
Indonesia érdekes, különleges, gyönyörű, sokféle… rengeteget írhatnék még róla. Holnap megyek haza Hong Kong-ba.
